A takarítás története

Biztos, hogy Te is voltál már úgy, hogy elgondolkodtál azon, hogy ki találta ki a takarítást és miért tette? De bárhonnan is nézzük, bármennyire is a legkevésbé kedvelt tevékenységek közé sorolható, nem tudjuk kikerülni és nem is szabad!
Érezted már te is mennyire jó érzés az, amikor egy nagyon kimerítő nap után hazaérsz és rend és tisztaság fogad otthon?  Nem kell a földön hagyott cuccokat kerülgetni, ösvényeken mászkálni, vagy ülőhelyet keresni a saját kanapédon, mert elfoglalja az egészet a felhalmozott ruhakupacok?
Bizony felbecsülhetetlen! De első sorban őseinket nem ez motiválta, amikor elkezdtek takarítani.

Nézzük, hogyan is alakult ki a takarítás, mivel nem volt ez egy egyszerű feladat.
Maga a takarítás nagyon régre nyúlik vissza és sajnos nem maradtak fenn bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy pontosan mikor ismerték fel, a higiénia és érték megőrzés jelentőségét, de tudósok arra következtetnek, hogy már a római korban jelen lehetett és ezt a tevékenységet a rabszolgákkal végeztették.

A legelső feljegyzés az 1800-as évekből való és itt máris a professzionális takarításról beszélhetünk, hiszen fényképes dokumentumokat találtak, amik bizonyítják, hogy ünnepi viseletben takarítók végzik ezt a feladatot hivatásszerűen.
A takarításhoz használt eszközökről nincs pontos információnk, viszont az kiderül korábbi leírásokból és fényképekből, hogy a takarítók, kiemelten megbecsült tagjai voltak egy-egy közösségnek.
A tehetősebb emberek legnagyobb értéke az 1800-as évek környékén az ingatlanok voltak és felismerték, hogy ha vigyáznak az otthonaik állapotára, akkor tartósan érték is maradhat. Így elkezdték dísztárgyakkal díszíteni a lakásukat, és különös figyelmet fordítani a felületek tisztítására és ápolására.
Mondhatjuk egy trend alakult ki a takarítást illetően és ez az igény szülte a takarító személyzetet és a cselédeket.

A 19. század elején már használtak pokrócokat, majd később szőnyegeket a padlók lefedésére, ezzel is törekedtek a padló állapotának megőrzésére.
Majd ezeket a pokrócokat és szőnyegeket elkellett kezdeni tisztítani, így keresniük kellett ehhez valamilyen megoldást kitalálni, amivel tisztán lehet tartani ezeket az anyagokat. A foltok eltávolítására citromlevet és vekni kenyeret használtak, majd, amikor még erősebb szerre volt szükség, akkor a kloroformot választották erre a célra (nyilván nem túl sok sikerrel).

Folyamatosan alakultak ki a takarítás különböző területei, mint a por eltávolítása, amivel szembe szállni ugyan nehéz volt, de ez szülte a 19. század végén a különféle mechanikus szerkezetek megjelenését, ilyen szerkezet volt az első seprű is.

A takarítók alkalmazása volt a következő fázisa a professzionális takarítás kialakulásának. A legszerencsésebbek valamilyen intézmény alkalmazásában álltak, az ő munkájuk volt a leginkább megbecsült. Sok fotón, ami az 1900-as évek során készült, a takarítók egyenruhában látszanak és kialakultak egymástól eltérő takarítói csoportok, mint a flat-janitorok, akik inkább gondnokok és házmeseterek voltak, de ők végezték a takarítást, és akkor még kiemelt szerepkörben az ablakok tisztítását is. A flat-janitorok általában szolgálati lakást kaptak a munkaadójuktól és napi 24 órában álltak a ház urának szoláglatára. Az intézmények takarítói bár nagyon megbecsült munkások voltak, nekik abból a szempontból volt nehezebb dolguk, hogy nekik nem egy főnökük volt, hanem az intézményben dolgozók közül mindenki adhatott ki nekik parancsot és sokszor emiatt a takarító ellentétes elvárásokba ütközött.

Az elvárások az 1900-as években már igen magasak voltak, miközben nem állt rendelkezésre túl sok eszköz, vagy tisztítószer. Eszközök közül a seprű és a tisztító kefe, ’’tisztítószerek” közül a lúgot tudták hasznosítani, ami a szappankészítésből maradt vissza, a terpentinolajat és a benzint.

Mára annyit fejlődött a tisztítószer ipar, hogy nem győzünk válogatni a különféle területekre, felületekre specializált anyagokból, ekkor viszont még nem lehetett elkülöníteni a háztartási és az ipari tisztítószereket, hiszen nem voltak.
A törekvés viszont megvolt és az igény szülte az eszközök fejlődését is. Ekkorra már a városok sűrűn lakottak és szennyezettek voltak,  így a legnagyobb gondot a por eltávolítása jelentette egyre jobban. A polgárosodás is előidézte a nagyobb igényeket és az innováció kora ezzel egyidejűleg beköszöntött. Elkezdték a porszívó megalkotásának folyamatát és kialakult az a rendszer, amit a mai takarítási mátrix őseként tartanak számon.

Az 1930-as években már voltak olyan folyamatok, amik napi szintű tevékenységgé váltak, ilyen volt a portörlés, a fürdőszoba és a konyha padlójának felmosása. A gazdagabb házaknál, ezt a cselédek végeztél. A felmosást a mai felmosó elődjével végezték, ez pedig nem volt más, mint egy vödör és egy rongy, amit kézzel csavartak ki. Ha a padló erősen szennyezett volt, akkor szalmiákszeszt vagy ecetet adtak a felmosó vízhez. Nem kell mondanunk a szag, amit maga után hagyott, nagyon kellemetlen volt.

Elérkeztünk az 1980-as évekbe, ahol a takarítás, mint olyan, egy szervezetté vált és két részre osztódott, a lakossági takarítók csoportjára, akik úgynevezett házaló takarítók voltak, ennek a csoportnak leginkább női tagjai voltak. A másik szerveződés a professzionális vonalat, az iparszerű takarítást képviselte, ennek tagjai pedig leginkább férfiak voltak, gyári munkások, utcai takarítók látták el ez a feladatot.

A fejlődés elindult rohamosan és megjelentek a nagyobb elvárások a nagy alapterülettel rendelkező üzemeltetők miatt, komplexebb és nagy értékű gépezetekkel, melyek alkalmazásához, már betanítható, megbízható és jó munkaerőre volt szükség.

A legfontosabb szabadalmak:

1930-as évek – padló fényesítés, azaz a wixelés

mivel ebben az időben még nem volt lakk, így ezt helyettesítették a viaszok, olajok, melyet kézzel, vagy lábbal kellett végezni. A viaszt felmelegítették (vagy olajjal csinálták), folyékony állapotában a padlóra locsolták, majd egy puha rongyot a lábikra tekertek és twistelő mozdulatokkal bele dolgozták a felületbe. Gazdagabb házaknál, hogy szebb legyen az eredmény sárga vagy barna festékkel színezték a viaszt, hogy szebb színe legyen a padlónak, viszont ez sajnos eléggé fogott a későbbiekben is, így, ha valaki leült vagy elesett, akkor az nagyon nehezen volt tisztítható a ruhából.

1863 -linóleum

Sir Frederick Walton a feltalálója a linóleumnak, 1863.december 19.-én indult útnak a mai napig töretlen sikernek örvendő találmány, amit a kopásálló padlók jegyében alkotott meg. Azt kevesebben tudják, hogy ez egy véletlennek köszönhető szabadalom, hiszen Walton egy olyan impregnáló anyagot szeretett volna feltalálni vitorla készítők számára, de a kísérlet sikertelen volt, mivel egy kemény de mégis hajlékony anyagot sikerült létrehozni és hamar felismerték, hogy ezt padlók burkolására is lehetne használni. 1864- ben megnyílt az első linóleum gyár. Mai napig használják konyhákba, közlekedő helyiségekben, iskolákban, rendelőintézetekben, stb…
A linóleum miatt a vízzel való padló takarítás elkezdett fejlődni és ennek kapcsán született meg a ma is használt kicsavarható felmosó fej is.

A porszívó

A porszívó elődje a mechanikus seprű, amit 1811-ben James Hume készített el, majd Lucius Bigelow fejlesztette tovább 1858-ban. Halkan azért meg kell jegyeznünk, hogy ezek a seprűk nem voltak túl hatékonyak, sokszor több port engedtek szabadjára, mint amennyit összeszedtek.

1876-ban Melville Bissell felesége, Anna megkérte férjét, hogy készítsen neki egy mechanikus szőnyegseprűt, ami már forgó kefés volt és egy dobozba gyűjtötte a port. Ez hatalmas siker lett és meg is alakult az első szőnyegseprű gyár.

A most is használatos porszívók elődjét 1901-ben Huber Cecil Booth találta fel. A találmányt az ihlette, hogy egyszer egy vonatállomáson állva végig nézte, hogy hogyan próbálják kifújni egy vonat kocsiból a port és elgondolkozott rajta, hogy miért nem kiszívják belőle, miért kifújják. Mivel mérnők volt, nem volt ismeretlen számára a fordított mechanizmus, így megalkotta a szerkezetet. A hátránya az volt, hogy akkorára sikeredett, hogy lovaskocsikkal kellett szállítani és olyan zajt csapott, hogy elviselhetetlen volt, de asikeret ettől függetlenül töretlen volt, még VII. Eduárd birt uralkodó is beszerzett belőle egyet a királyi udvarba.

1912-ben megalkották az első levegő beszívásos szerkezetet, ami már elektromos háztartási porszívóként funkcionált.

A 20. században egyre könnyebbek és kisebbek lettek ezek a gépek és egyre dizájnosabb külsőt kaptak. Megjelentek a porzsákos és a porzsák nélküli verziók is, majd jöttek a forró gőzzel vagy vízzel tisztító gépek is. A 2000-es években pedig megjelentek a robotporszívók is, ami mára az egyik legmodernebb technikának számít.